Hagyományőrzés ma

Gyüjtő: Karakas Zoltán (KZ), (KCsP 2023/2024)

Adatközlő: Héjas Hajnalka (HH)

Helyszín: Frankfurt am Main (Németország)

Idpont: 2024. február 17.

  Bényi Árpád, ifj. Árpád, Klára, és András

 (jobbról balra)

KZ: Mi a becsületes magyar neved, hol születtél?

HH:Héjas Hajnalka (született Bényi Hajnalka) vagyok, Erdélyben, Medgyes nevű városban születtem. Szüleim Magyarkirályfalvi őslakosok, a nyarakat ott töltöttem.

KZ. Kis-Küköllő mente gazdag néprajzi értékekben, gyűjtött arra Kallós Zoltán, Tímár Sándor, több kiadvány is megjelent a településről. Hogy emlékszel, gyerekként, fiatalként hogy teltek a mindennapok?

HH. Akkoriban a kommunizmus alatt, a Ceausescu idöszak alatt az embereknek nem volt megengedve a szabad hagyományőrzés” a mai értelemben. A gyerekek az utcákon játszottak és sokat segítettek a földeken, az állatok mellett. A szórakozás esténként zajlott, amikor is a felnőttek összejöttek valakinél és az asszonyok varrtak, szőnyegeket szőttek, a férfiak kártyáztak, beszélgettek és közösen énekeltek – sokat. Emellett volt a falunak egy nagy tánccsoportja és nagytatám, nagymamám aktív tagjai voltak ennek. A tanító és a felesége vezette a próbákat, a tánc volt a közösségi élet központja, s ez lehetőséget adott a táncosoknak sokat utazni, falunapokon, táncversenyeken fellépni , Bukarestben is felléptek. Becsben tartották a „fellépő” ruhákat, nagymama viseleteit próbálgattuk gyerekként. A már említett népzenekutatók mellett gyüjtöttekGyörgy Horváth László, helyi lelkész, Könczei Csilla, Kürti László, aki egy videót is készített tatáról, ahol a pontozó figuráit mutatja, magyarázza 1984-ben. Megtekinthető a facebookon a Helytörténeti És Kulturális Egyesület oldalán:„Archival footage. Man’s dance (pontozó) from Királyfalva. Romania”név alatt.

KZ. Te néptáncoltál-e?

HH. Nem, édesapám megtanított csárdásozni a családi ünnepekre. Nagyenyeden énekeltem a kórusban, a tanitói diploma megszerzése mellett.

KZ. A nagyapád, id. Bényi Árpád tanított sok fiatalt és természetes a fiát, édesapádat is?

HH. Igen, így volt. Az én szerepem inkább ott mutatkozott meg, hogy az értékeket továbbítottam lányunknak, Evelynnek. Ahogy Frankfurtba került a családunk, örömmel tapasztaltam, hogy van néptánc a gyerekeknek is, Evelyn készséggel csatlakozott már 4-5 évesen.

KZ. Manapság hogy néz ki a régi dolgok helyi szeretete?

HH. A rokonság folytatja a hagyományt, unokák is táncolnak, a faluban megvannak a „nótafák”

KZ. Ifj. Bényi Árpád, a nagybátyád is kivette a részét a gyűjtésből, ráérő idejében egy füzetet töltött meg mindenféle írással, rigmussal.

HH. Igen, mivel a füzet kezdett tönkremenni, A4-es méretben digitalizáltuk és színesben kinyomtattuk a család minden részének. Véleményem szerint értékes adathalmaz, hiszen lakodalmas köszöntőktől szerelmes verseken át a népdalokig mindent tartalmaz. A Hagyományok Háza jelezte, hogy szívesen látnák a kiadványt a gyűjteményükben.

KZ: Köszönöm a beszélgetést.

Csoportkép - A Királyfalvi tánccsoport az 1980as években

Királyfalvi pontozó férfiak