Kedves Lista Tagok!

Márciusi táborunkról szóló cikkemet szeretném veletek megosztani és egyúttal mindenkinek kívánok kellemes ünnepeket és jó pihenést!

Üdvözlettel: 

Janák Réka

Stuttgart

Nyolcadik alkalommal rendezte meg hagyományos néptánctáborát a Csöbörcsök Kultúregyesület

2024 március 8-10 között tartotta a stuttgarti magyar néptáncegyüttes, már egész Németországban híres néptánctáborát. A próbákon és az esti mulatságokban a Sárarany zenekar húzta a talp alá valót.

Idén 8. alkalommal került megrendezésre a tábor, melyet töretlen lelkesedéssel minden évben újra megszervez a Csöbörcsök Kultúregyesület Kemény József, egyesületi elnök vezetésével. A rendezvény magas színvonalának köszönhetően már egész Németország területén élő, hagyományainkat ápoló táncosok, zenészek vesznek részt. Minden évben más táncanyaggal foglalkoznak és ugyancsak minden évben más oktatót hívnak tanítani.

Az idei táborban a táncosok magyarózdi néptáncokkal ismerkedhettek meg, melyet a magyarországi Győrből érkező Antal Áron tanított. Áron székelyudvarhelyi születésű, 1989-ben költöztek át családjával Magyarország területére. 1992-ben a Kalotaszentkirályon megrendezett néptánc táborban találkozott először a hagyományos néptáncokkal, ahol az ott látott legényes hatására döntött úgy, hogy egyetemi évei alatt csatlakozik a helyi táncegyütteshez. Ezt követően 18 évig vezette a soproni Ürmös együttes, majd Győrben kezdett el tevékenykedni, ahol immár 25. éve a Rába néptáncegyüttes vezetője.  2012-ben a Rába döntősként szerepelt a Felszállott a páva című televíziós tehetségkutató műsorban, 2016-ban pedig Albert Csaba gyermekszóló kategóriában nyerte meg a műsort, Áron felkészítésének köszönhetően.

Szokásos módon pénteken érkeztek a résztvevők a táborba, melynek helyszínéül idén a kastl-i cserkészpark adott otthont. A felújított épületetet, mely a németországi cserkésztáborok állandó helyszíne, 2023-ban adták át ünnepélyes keretek között.

Egymás üdvözlése után az oktatók egy rögtönzött szászcsávási szóló és páros táncoktatással igyekeztek megalapozni a hangulatot, majd egy közösen elfogyasztott vacsora után kezdődött is a táncház a Sárarany zenekar kíséretében. A zenekar története a vadregényes vizeiről híres Szigetközből indult. Innen vitte Mártont, majd Áront is a Duna Szentendrén át kanyarogva Vác felé, hogy ott a konzis évek alatt Zsófival és Ábellel kiegészülve zenekarrá mossa össze (anno 2010) az egy húron pendülő fiatalokat. A vonós szekció tagjai  Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezték el tanulmányaikat. A zenekar tagjai elszántan foglalkoznak olyan zenei anyagokkal, melyek kutatást, utánajárást igényelnek. Örömöt lelnek a töredékekben, emlékekben ránk maradt zenei hagyomány rekonstruálásában, felélesztésében, s tisztogatják addig, amíg ez nagyobb körben is megcsillanhat. Ilyen a szigetközi és a bukovinai vonós népzenéért való munkálkodásuk is, melynek egyik gyümölcseként 2017 decemberétől egy hiánypótló bukovinai lemez hallható a bandától. A Sárarany egész évben szerepel táncházakban, koncerteken, táncos műsorokon, fesztiválokon. A színpadi jelenlét azonban csupán egy szegmense az együttes hivatásának. Az együttes tagjai az utóbbi években év közben, illetve nyári táborokban is oktatóként tevékenykednek, így ez az attitűd is szerves részévé válik saját tanulásuknak, s talán legfontosabbá a hagyományok megélésében, továbbadásában.

Az este nagyon jó hangulatban telt, de lélekben már készülődtünk a másnapra, hiszen a szombati napot az néptáncoktatás töltötte ki. Délelőtt 10 órától 13 óráig, majd az ebédet követően délután 15 órától 18 óráig a magyarózdi táncokkal, figurákkal, majd 18 órától a tájegység népdalainak szépségeivel ismerkedtünk. A próbákon végig a Sárarany zenekar szolgáltatta a muzsikát. Az esti vacsora után ismét táncház következett. Az utolsó napon, vasárnap 10 órától egy rövidebb, ismétlő jellegű táncpróbát tartottunk, ahol a tanultakat felelevenítettük, elmélyítettük, majd a közös ebéd után búcsút vettünk egymástól, és elhagytuk a helyszínt.

Most már második évemet töltöm a Csöbörcsök táncegyüttes „zászlaja” alatt és még mindig ámulok, hogy kilenc hónapba milyen sok színes és a népi hagyományok előtt tisztelgő táncos és nem táncos program zsúfolható bele. Továbbra és példaértékűnek tartom, ahogyan a németországi együttesek napról-napra, hétről-hétre, újabb és újabb rendezvényeket szerveznek, akár már hagyományként, akár új programajánlatként azoknak, akik érdeklődnek a magyar népi kultúra és annak kincsei iránt. Teszik ezt persze nem utolsó sorban saját magukért és barátaikért is, hogy alkalmat teremtsenek arra, hogy újra együtt mulathassanak és táncolhassanak úgy, ahogy annak rendje s módja.