Kedves Mindnyájan!

Tegnap volt a nándorfehérvári diadal emléknapja. Halványul az emlékezés, de a jelen visszahozza.

Minden oldalról szorongatnak, női szultánok és vezéreik, Pesten helytartó biztosít, már nem húzzuk soká,

útban az elszámoltató leszámolás, vége a magyar útnak. 1456-ban nem volt sok esélyünk II. Mehmed szultán és serege ellen.

Az oszmánok 1453-ban foglalták el Bizáncot, ami majd ezer évig bevehetetlen volt. Hunyadi János, a törökverő, nem így gondolta.

Kilátástalan helyzetben is hitte, hogy győzünk. Megtette a magáét, mindent, amit lehetett, de ez majdnem kevésnek bizonyult. Az útolsó pillanatban,

de megjöttek a felmentő csapatok is. Stratégiája, hite, elszánt, hűséges serege csodálatos győzelmet aratott. Ha nem hal meg a fertőző járványban, a törököket

szultánnal együtt megsemmisíti. Emlékezés, összetartás, hit által erősödünk. A mieink is megérkeznek, ahogy a Gyűrűk Ura filmekben és a Bibliában. Angyal szállt le Babilonba,

Dürrenmatt látta. Márai a mennyből érkezettet.  Bizánc elesett, Európa megmaradt. A hajózárak és bokottak megsemmisülnek. A birodalom terjeszkedése megállt. Ma is rajtunk a világ szeme.

Harangoznak!

Üdvözlettel: Ravasz Ákos

https://mandiner.hu/kultura/2023/07/amikor-hunyadi-janoson-volt-a-vilag-szeme-igy-zajlott-a-nandorfehervari-diadal

de_DEDeutsch