Ez alkalommal nem a helyi magyar közösségről, hanem egy helyi érdekességről szeretnék beszámolni. Regensburg melletti kisebb településeken tett sétáim során figyeltem fel a jelenségre: gólyaalakú táblák a házak előtt, konzervdobozokkal feldíszített kerítések, babaholmik.
Bajorországban számos egyedi szokás létezik, amelyek mélyen gyökereznek a régió kultúrájában és hagyományaiban. Az egyik ilyen különleges szokás, hogy a családok a ház elé úgynevezett „fiúcsináló” vagy „lánycsináló” feliratú táblát helyeznek, ha gyermekük születik. Magyarul nem hangzik szépnek ez a kifejezés, tudom, de kellő humorérzékkel máris megértjük a történet lényegét.
A „fiúcsináló” és a „lánycsináló” felirattal rendelkező táblácskák humoros díszítések, amelyek jelzik, hogy a családba kisfiú vagy kislány érkezett. Gyakran fából készült vagy festett figurákról van szó, amelyek például gólyát, babakocsit vagy más jelképes motívumot ábrázolnak, üres, színesre festett konzervdobozokból készült füzérek, mellyel gyakran feldíszítik a kerítést. Vannak azonban egészen nagyszabású alkotások, babaruhával, különböző kisgyermekkel kapcsolatos kiegészítőkkel díszített több méter magas oszlopok is. Ilyet is láttam egyszer, amikor egy ikerpár érkezését hirdették az egyik udvar kertjében.
Ezek a dekorációk, táblák, díszek gyakran hetekig állnak a ház előtt, melyekről azt gondolom, nemcsak egy vidám módja annak, hogy megünnepeljék egy gyermek születését, hanem a család örömének és büszkeségének is a kifejezése.
A szokás eredetéről annyit tudok, hogy még régen az üres dobozokat a falu közösségéhez és a rokonokhoz intézett felhívásnak tekintették, hogy adományokkal járuljanak hozzá a gyermek érkezéséhez. Illetve emlékeztetnek arra is, hogy a lányok születése korábban anyagi megterhelést jelentett a gazdálkodó családoknak, mert nem tudták őket olyan mértékben munkába állítani, mint a fiúkat, és a szülőknek menyasszonyi vagyont is fizetniük kellett a házasságkötés előtt. Ha egy idős gazda csak lányokat kapott, hiányzott az a fiatal gazda, akinek nyugdíjasként kellett volna szolgálnia a szüleinek. Szóval idejekorán azt az üzenetet közvetítette a szomszédoknak, hogy egyúttal vejet is keres.
Ez a szokás illeszkedik a bajor mentalitáshoz, amely szerint az élet fontos eseményeit – mint például esküvőket, születéseket vagy ünnepeket – látványosan kell megünnepelni. Régen ezek a díszek gyakran kézzel készültek, és generációról generációra öröklődtek. Manapság már modernebb változataik is kaphatók boltokban, vagy akár egyedileg is elkészíttethetők.
Ez a bájos hagyomány remek példája Bajorország színes és közösségi kultúrájának, amely nemcsak a családot, hanem az egész szomszédságot is bevonja, és kifejezi az új élet iránti örömöt.
Talabos Andrea
