Kedves Tagok!
Csatolom a hageni Vadrózsa Tánccsoport Stuttgarti fellépéséről szóló cikkemet!
Üdvözlettel,
Simon-Hegedüs Fanni
KCSP Ösztöndíjas, Hágen, Dortmund, Köln
VIII. Azaz NYOLCADIK alkalommal került megrendezésre Stuttgartban a Nyugat-Európai Magyar Néptáncfesztivál. Idén Szeptember utolsó hétvégéjén került sor a találkozóra, amin személyem szerint első alkalommal vettem részt.
A Kőrösi Csoma Sándor Ösztöndíjprogram, többek közt, a németországi Vadrózsa néptáncosaihoz delegált engem, ahova szeptember közepén csatlakoztam a már javába tartó előkészületekbe.
A táncosok hónapok óta tanulták a koreográfiákat, és minden erejüket beleadva álltak fel a színpadra szeptember 27-én, szombat este.
A főpróbájuk azon a héten szerda este volt, ahol már éreztem a levegőben azokat a felszabaduló energiákat, ami minden táncosból csak úgy áradt a közönség felé a produkció napján.
Az együttes tagjainak a kora széles skálán mozog, ami a fellépő csapatok közül egyedinek számított. Hiszen a Vadrózsás táncosok között van egyetemista korabelitől kezdve, az ötvenes korosztály képviseletében mindenki, vegyesen!
Véleményem szerint emiatt külön dicséret illeti a tagokat, hiszen itt nem csak egy koreográfiáról és egy táncról van szó, hanem megmutatkoznak generációk közti stílus béli különbségek is. És mégis az együtt lélegzés, és izzadás a próbateremben, majd a színpadon eggyé tette a csapat tagjait, és sikeres produkciók születtek.
A színpadon egy Küküllőmenti karikázót csodálhattunk meg először, ahol az együttes hölgy tagjai kápráztattak el minket a gyönyörű mezőségi dallamokkal. Ezt követően egy rövid, de annál tréfásabb lóvásáron nevethetett a közönség egy jóízűt.
A móka után a páros tánc következett, szintén ebből a tájegységből.
A táncosoknak nagyon nehéz dolguk volt a felkészülési időben, hiszen a rövid koreográfia tanítás napjai után, önállóan kellett a felkészülési időt véghez vinniük, ami óriási tiszteletet érdemel, minden tanár és koreográfus kollegától.
Lenyűgöző volt látni a táncosokon az odaadást, a pici részletekre való odafigyelést, s maximumra való törekvést! Csodálatosak voltak az arcok a meghajlás pillanatában, amikor láttam rajtuk, hogy elégedetten mosolyognak, és zsebelik be az óriási tapsot, amit a hálás közönségtől kaptak ajándékba.
Utolsó produkcióként egy nagyon tréfás hangvételű somogyi üveges tánckoreográfiát mutattak be a női tagok, amit nagy felröhögések kísértek a nézők soraiból.
Ennél a produkciónál két dolgot szeretnék kiemelni, ami figyelemreméltó! Az egyik, hogy az egész koreográfiát az egyik táncos hölgy készítette önállóan, autodidakta módon összeszedett tudásból. Ez egy nagyon ritka és szintén dicséretre méltó szegmense a produkcióknak!
A másik nagyon fontos dolog, hogy a nők saját énekhangra táncolták végig az üveges táncot! Nem volt zenei aláfestés, csak a tiszta női hangok, miközben az üvegek a fejen voltak! Tapasztalt táncosként és tanárként kijelenthetem nyugodt szívvel, hogy ez az egyik legnehezebb és legbátrabb dolog, amit egy táncos a színpadon produkálhat!
De aki nem hiszi, próbálja ki otthon milyen nehéz nyitott szájú üveggel a fején énekelni, és táncolni egyszerre!
Rövidre zárva soraimat hihetetlen élmény volt ez a hétvége a Vadrózsa táncosaival, a többi táncossal való beszélgetések, közös táncolások és éneklések.
Köszönöm Münchenből a Regős, Frankfurtból a Rezeda, Zürichből az Óperenciás, Neuhaus am Innből a Cuki, Berlinből a Fonyó, Stuttgartból a Csöbörcsök táncosainak és a felkészítőknek az óriási komplex élményt, amit adtak a produkciók, valamint a táncházba tapasztalt „örömtánc” alatt.
