Kedves Mindnyájan!
Tegnap volt a nándorfehérvári diadal emléknapja. Halványul az emlékezés, de a jelen visszahozza.
Minden oldalról szorongatnak, női szultánok és vezéreik, Pesten helytartó biztosít, már nem húzzuk soká,
útban az elszámoltató leszámolás, vége a magyar útnak. 1456-ban nem volt sok esélyünk II. Mehmed szultán és serege ellen.
Az oszmánok 1453-ban foglalták el Bizáncot, ami majd ezer évig bevehetetlen volt. Hunyadi János, a törökverő, nem így gondolta.
Kilátástalan helyzetben is hitte, hogy győzünk. Megtette a magáét, mindent, amit lehetett, de ez majdnem kevésnek bizonyult. Az útolsó pillanatban,
de megjöttek a felmentő csapatok is. Stratégiája, hite, elszánt, hűséges serege csodálatos győzelmet aratott. Ha nem hal meg a fertőző járványban, a törököket
szultánnal együtt megsemmisíti. Emlékezés, összetartás, hit által erősödünk. A mieink is megérkeznek, ahogy a Gyűrűk Ura filmekben és a Bibliában. Angyal szállt le Babilonba,
Dürrenmatt látta. Márai a mennyből érkezettet. Bizánc elesett, Európa megmaradt. A hajózárak és bokottak megsemmisülnek. A birodalom terjeszkedése megállt. Ma is rajtunk a világ szeme.
Harangoznak!
Üdvözlettel: Ravasz Ákos